 |
del.icio.us |
 |
Digg |
 |
Furl |
 |
|
 |
Rojo |
| Add to OnlyWire |
|
|||||
| Himnusz: Ak möngülüü aska | |||||
 |
|||||
| Főváros | Biskek |
||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| - Államfő | Kurmanbek Bakijev | ||||
| - Miniszterelnök | Igor Csudinov
|
||||
| Hivatalos nyelv | kirgiz, orosz | ||||
| Függetlenség | Szovjetuniótól | ||||
| - Kikiáltása | 1991. augusztus 31. | ||||
| - Elismerése | 1991. december | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 198 500 km² (86.) | ||||
| - Víz (%) | 3,6% | ||||
| Népesség | |||||
| - 2006 évi becslés | 5 197 600 (111.) | ||||
| - Népsűrűség | 26,25 fő/km² | ||||
| GDP | 2005 | ||||
| - Összes | 10 626 millió USD (135.) | ||||
| - Egy főre jutó | 2 061 USD (144.) | ||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Kirgiz szom (KGS) |
||||
| Időzóna | (UTC+5) | ||||
| Internet TLD | .kg |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | KS | ||||
| Hívószám | +996 |
||||
|
|
|||||
Kirgizisztán közép-ázsiai ország. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.
Tartalomjegyzék |
Földrajz
Fekvése
Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja.
Domborzat
Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen a Tien-San hegység, délen pedig a Türkesztáni-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter. Legjelentősebb folyója a Narin, tava az Isszik-tó.
Vízrajz
Éghajlat
Élővilág, természetvédelem
Nemzeti parkjai
Természeti világörökségei
Történelem
Korai történet
A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. VII-XII. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.
A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien Shan hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A XII. században a kirgiz dominancia területe az Altájra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a XIII. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre költöztek.
Az orosz befolyás kora
A XIX. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgiziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után Kínába menekültel sokan. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, közönséges dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.
Szovjet időszak
A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban és megalakították a Kara-Kirgiz Autonóm Területet. (A Kara-Kirgiz terminust az 1920-as évek közepéig használták az oroszok, hogy megkülönböztessék a kirgizeket a kazahoktól, akiket szintén kirgiz néven említettek.) 1936. december 5-én a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió teljes jogú tagállama lett. A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultura, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, orosz mintára kialakították a standardizált kirgiz nyelvet. De a kirgiz nemzeti kultúra minden területe ki volt téve Sztálin idejében a nemzetiségi tevékenység általános üldözésének.
A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.
1990 júniusában az üzbég többségű Osi Területen (Os: város, a terület központja) etnikai összeütközés robbant ki az üzbégek és a tadzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.
Az 1990-es évek elején jelentékeny változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet beválasztották az elnökségbe 1990 októberében. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.
1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti Biskek nevét. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88.7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.
1991. augusztus 19-én, amikor az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat Moszkvában, Akajevet letették posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten múlva összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.
Függetlenség
1991 októberén Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.
A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.
Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.
Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.
2007 decemberi választások
2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[1] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[2]
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Politikai pártok
- Kirgiz Demokratikus Mozgalom
Közigazgatási felosztás
Az ország 8 területből és 1 fővárosi területből áll.
 |
|
Védelmi rendszer
Bővebben: Kirgizisztán haderejeNépesség
Általános adatok
- Népesség: 5 213 898 fő (2006. júliusi becslés)
- Népsűrűség: 26 fő/km²
- Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
- Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)
- Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 30,9%, 15-64 éves 62,9%, 65 év feletti 6,2%
- Városi lakosság aránya: 38,9% (1999)
- Írástudatlanság: 3% (1999)
Legnépesebb városok
Bővebben: Kirgizisztán városaiEtnikai, nyelvi, vallási megoszlás
- Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
- Népek: kirgiz 64,9%, üzbég 13,8%, orosz 12,5%, dungan 1,1%, ukrán 1%, ujgur 1%, egyéb 5,7%
- Vallások: szunnita muszlim 75%, orosz ortodox 20%, egyéb 5%
- Írásrendszer: cirill ábécé
Szociális rendszer
Gazdaság
Általános adatok
A hegyvidéki ország gazdasági életét a mai napig a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak). 1995-ben lényeges gazdasági fellendülés volt észlelhető, a GDP éves növekedése 5%. Az ország nemzeti valutája a kirgiz szom (KGS). Az egy főre eső GNP 280 USD. A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import engergia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll. Az utóbbi években megnőtt a kábítószer-termelés is. Fő gazdasági partnerei: Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán.
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
Ipar
Kereskedelem
Az országra jellemző egyéb ágazatok
Közlekedés
Kultúra
Oktatási rendszer
Kulturális intézmények
Tudomány
Művészetek
- Csingiz Ajtmatov főleg orosz nyelven alkotó kirgiz író.
- Toktogul Szatülgan uulu (1864-1933) kirgiz költő.
Hagyományok, néprajz
Gasztronómia
Turizmus
Sport
Ünnepnapok
- január 1.: újév (Жаңы жыл)
- március 8.: nőnap
- március 21.: Nooruz (Нооруз)
- május 1.: a munka ünnepe
- május 5.: az alkotmány napja (День конституции)
- május 9.: a győzelem napja
- augusztus 31.: nemzeti ünnep (Эркин күнү)
Hivatkozások
Külső hivatkozások
- Kirgizisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
- Kirgizisztán térkép
- országinformációk
 |
Dél-Ázsia: Afganisztán | Banglades | Bhután | India | Irán | Maldív-szigetek | Nepál | Pakisztán | Srí Lanka |
 |
Délkelet-Ázsia: Brunei | Fülöp-szigetek | Indonézia | Kambodzsa | Kelet-Timor | Malajzia | Mianmar | Szingapúr | Thaiföld | Vietnam |
 |
Délnyugat-Ázsia: Arab Emírségek | Azerbajdzsán1 | Bahrein | Grúzia1 | Irak | Irán | Izrael | Jordánia | Jemen | Katar | Kuvait | Libanon1 | Omán | Örményország1 | Szaúd-Arábia | Szíria | Törökország1 |
 |
Észak-Ázsia: Oroszország1 |
 |
Kelet-Ázsia: Dél-Korea | Észak-Korea | Kína (Hongkong, Makaó) | Japán | Mongólia | |
 |
Közép-Ázsia: Kazahsztán1 | Kirgizisztán | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Üzbegisztán |
| Függő területek: Akrotíri és Dekélia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek | |
| Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan | |
| 1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják | |
| Független Államok Közössége (FÁK) |  |
| Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Grúzia | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán | |
